A vagyonadó logikája öt lépésben leírható. Minden lépéshez a tervezet külön szabályokat ad; a következő fejezetek ezeket bontják ki.
Képzelje el, hogy minden év utolsó napján „fényképet” készítenek a teljes vagyonáról. A fényképen szereplő dolgokat a törvény saját – sokszor nem a piaci árat, hanem egy képletet követő – szabályai szerint beárazzák, levonják belőle az igazolt adósságait, és ami egymilliárd forint felett marad, annak 1 %-át kell a következő év augusztus végéig befizetni. Nem egyszeri, hanem minden évben ismétlődő adóról van szó. T 5. § (1)
Négy fogalom, amit érdemes megjegyezni
| Fogalom | Mit jelent a gyakorlatban | Hol van a tervezetben |
|---|---|---|
| Tárgyév és fordulónap | A tárgyév a naptári év; az adókötelezettség a tárgyév utolsó napján (december 31-én) fennálló vagyonra keletkezik. Aki az év közben külföldre költözve elveszíti belföldi illetőségét, annál a tárgyév az illetőség megszűnését megelőző napig tart – ekkor erre a napra kell „fényképezni”. | T 2. § 33. T 5. § (2) I 5. §-hoz |
| Számított érték | Nem feltétlenül a piaci ár: az az érték, amelyet a törvény értékelési szabályai szerint kell az adott vagyonelemhez rendelni. Ahol a törvény nem ad külön szabályt, ott a december 31-i szokásos piaci érték számít. | T 2. § 40. T 10. § |
| Nettó vagyon | A számított értékek összege, csökkentve az igazolt tartozásokkal. (A tervezet ezt nem így nevezi, de az indokolás „nettó vagyoni helyzetről” beszél.) | T 6. § (1) I 6. §-hoz |
| Adóalap | A nettó vagyon egymilliárd forint feletti része. Ha a nettó vagyon nem éri el az egymilliárdot, nincs adóalap, nincs adó – és bevallást sem kell beadni. | T 6. § (1) T 25. § (1) |
A vagyonadó-kalkulátor ezeket a szabályokat vagyonelemenként alkalmazza, tételes levezetéssel. Gyors előszűréshez használja az érintettség-vizsgálatot.
