9. § – 3. Az adó mértéke és a fizetendő adó csökkentése

A rendelkezés meghatározza a vagyonadó mértékét, valamint az adó megállapításához szükségszerűen felmerülő egyes szakértői és értékelési költségekhez kapcsolódó adócsökkentés szabályait.

Az (1) bekezdés alapján az adó mértéke az adóalap 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 1 százalék, az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után 1,5 százalék.

A (2) bekezdés az adóalap és adómérték szorzataként előálló adóösszeget csökkentő tételeket rögzíti. A (2) bekezdés a) pont azon szakértői és értékelési költségekről rendelkezik, amelyek az adóalany számára az e törvény szerinti értékelési szabályok alkalmazása következtében szükségszerűen merülnek fel. A levonás akkor alkalmazható, ha a független szakértői, értékelői vagy cégértékelési szolgáltatás igénybevételét a törvény kötelezően előírja.

Ide tartozhat különösen a törvény alapján kötelező cégértékelés, továbbá az az eset, amikor belföldi ingatlan számított értéke az alkalmazható ügyleti vagy indexált ügyleti érték, illetve az állami adó- és vámhatóság tömeges ingatlanértékelési modellje alapján sem határozható meg, ezért független ingatlanvagyon-értékelő igénybevétele szükséges. Ugyancsak ide tartozhat a külföldi ingatlan

értékelése, ha annak számított értéke a szerzéshez kapcsolódó érték vagy a külföldi hatósági, adózási vagy kataszteri érték alapján nem állapítható meg, és ezért független értékelés szükséges. A kedvezmény ugyanakkor nem terjed ki arra a szakértői vagy értékelési költségre, amely az adóalany választása alapján merül fel annak ellenére, hogy a vagyonelem számított értéke a törvény valamely más alkalmazható értékelési módszere alapján is meghatározható lenne. Így például nem vehető figyelembe a kedvezmény keretében annak a szakértői értékelésnek a költsége, amelyet az adóalany azért készíttet, mert a törvény alapján egyébként alkalmazható értéktől eltérő szakértői értéket kíván alkalmazni. Például rendelkezésre áll a NAV értékelési modelljéből kinyert érték, vagy korábbi évben keletkezett, a 19. § (5) bekezdése szerint indexálható szakértői értékbecslés, akkor az adócsökkentésnek e jogcímen nincs helye. Ilyen esetben – ahogyan az adómegállapítási, könyvvezetési, könyvvizsgálati költségek általában – az értékmegállapítás költsége az adóalanyt terheli.

A szakértő részére kifizetett összeg 50 %-a vonható le a fizetendő adóból, de levonható összeg nem haladhatja meg tárgyévenként 2 000 000 forintot. A két korlát együttesen érvényesül. Így a szakértő részére megfizetett díj 50%-ánál magasabb érték akkor sem vonható le a fizetendő adó összegéből, ha azzal, a 2 millió forintos keret nem merülne ki. Ugyanakkor, ha az adóalany például 8 millió forint szakértői díjat fizetett azon vagyonelemek értékmeghatározásért, melyekre más számított értéket a törvény alapján nem tudott rögzíteni, akkor annak ellenére is csak 2 millió forinttal csökkentheti, az adóját, hogy az általa kifizetett szakértői díj összege ezt meghaladja.

A korlátok célja, hogy a kedvezmény a szükségszerű szakértői költségek mérsékelt kompenzációját szolgálja, és ne eredményezzen aránytalan adócsökkentést.

A (2) bekezdés b) pontja szerint ingatlant vagy gépjárművet terhelő vagyonadó, valamint az e vagyonelem után belföldön vagy külföldön megfizetett más adó levonását teszi lehetővé. A ba) és a bb) alpontok z tárgyév utolsó napját magában foglaló – Htv. vagy Gjt. szerinti – adóévben esedékes és az adóalany által megfizetett helyi adót, gépjárműadó összegének levonhatóságáról rendelkezik. A bc) alpont alapján a levonási lehetőség kiterjed az adóköteles ingatlan vagy gépjármű után külföldön megfizetett, a belföldi helyi adóval vagy gépjárműadóval azonos vagy ahhoz hasonló jellegű adóra is. A külföldi adó minősítése során nem annak elnevezése, hanem tartalma és az adóztatásban betöltött szerepe irányadó.

Egyik alpont szerint esetben sem vonható le az adóalany által megfizetett olyan az adóösszeg, amely az adóalany részére visszajár.

A (3) bekezdés annak a nemzetközi szerződés alapján Magyarországon nem adóztatható vagyonelemekre eső adó összegének levonhatóságát rögzíti.

A szabály alkalmazása során először a belföldi és külföldi vagyonelemek összesített számított értéke alapján, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseinek figyelembevételével kell meghatározni az adót. Az így megállapított adóból ezt követően le kell vonni a külföldi vagyonelemek összesített számított értékére jutó, a (2) bekezdés szerinti tételek alkalmazása nélkül meghatározott adó összegét.

Például, ha a magánszemély belföldi vagyonelemeinek számított értéke 3 milliárd forint, a nemzetközi szerződés alapján Magyarországon mentesítendő külföldi vagyonelemeinek számított értéke pedig 2 milliárd forint, az összesített 5 milliárd forint vagyon után – az 1 milliárd forintos adóalapba nem számító értékhatár figyelembevételével – 40 millió forint adó keletkezik. A külföldi vagyonelemek 2 milliárd forintos számított értékére az adóalapba nem számító értékhatár figyelembevételével 10 millió forint adó jut, amelyet a teljes vagyon alapján megállapított adóból le kell vonni. A magánszemély Magyarországon fizetendő adója így 30 millió forint.

A mentesített külföldi vagyonelemek figyelembevétele nem eredményezi maguknak a mentesített vagyonelemeknek a magyarországi megadóztatását, ugyanakkor a nemzetközi szerződés által megengedett körben befolyásolhatja az adóalany Magyarországon adóztatható többi vagyonára jutó adó összegét.

Ha a nemzetközi szerződés nem teszi lehetővé a mentesített külföldi vagyon figyelembevételét a többi vagyon után fizetendő adó megállapításánál, a mentesített vagyonelemeket az adóalap meghatározása során sem lehet figyelembe venni.

A rendelkezés alkalmazhatóságát nem önmagában az adóalany e törvény szerinti belföldi vagy külföldi minősége, hanem az adott nemzetközi szerződés személyi és tárgyi hatálya, az adóalany egyezmény szerinti illetősége, valamint az adott vagyonelemre vonatkozó adóztatási és kettősadóztatás-elkerülési szabályok határozzák meg.