20. § – 9. Ingó dolgok és gyűjtemények értékelése

Második rész – A vagyonelemek értékelése · VI. Fejezet – Az értékelés különös szabályai · 9. Ingó dolgok és gyűjtemények értékelése · Megnyitás az interaktív olvasóban

20. §9. Ingó dolgok és gyűjtemények értékelése

(1) Az ingó dolog számított értéke – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értéke. A gyűjtemény darabjait nem egyedi ingó dologként, hanem együttesen kell értékelni.

(2) Az ingó dolog szokásos piaci értékét

a) elsősorban a független személyek között, az értékelési időpontot megelőző tizenkét hónapon belül történt megszerzésekor alkalmazott ellenérték alapján kell megállapítani, feltéve, hogy a megszerzés és az értékelési időpont között az értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be;

b) az a) pont alkalmazhatóságának hiányában a vele azonos vagy lényeges értékképző tulajdonságaiban összehasonlítható más ingó dolgok értékelési időponthoz közeli, dokumentált értékesítési ára, nyilvános árverési ára vagy nyilvánosan hozzáférhető kereskedelmi felületen közzétett kínálati ára alapján kell megállapítani, figyelembe véve az összehasonlított és az értékelt ingó dolgok értékképző tulajdonságai közötti eltéréseket;

c) ha az érték az a) vagy b) pont alapján nem állapítható meg, az aktuális piaci értékét kifejező biztosítási értéket kell alkalmazni.

(3) Az adóalany a (2) bekezdés a)–c) pontjának alkalmazása helyett az ingó dolog szokásos piaci értékét az annak értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező, az adóalanytól független személy által készített szakértői értékelésnek megfelelően is megállapíthatja. Szakértői értékelés akkor alkalmazható, ha a szakértő az ingó dolog szokásos piaci értékét annak a tárgyév utolsó napján fennálló állapota és az ezen a nap megismerhető piaci viszonyok alapján állapítja meg. A tárgyév utolsó napját megelőzően készült szakértői értékelés akkor alkalmazható, ha az legfeljebb tizenkét hónappal korábban készült, és az értékelés időpontjától a tárgyév utolsó napjáig az ingó dolog értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.

(4) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában valamely piaci adat akkor tekinthető dokumentáltnak, ha az ingó dolog azonosításához és összehasonlításához szükséges adatok, annak állapota, az alkalmazott vagy közzétett ár, az értékesítés, árverés vagy közzététel időpontja és az adat forrása utólag ellenőrizhető.

(5) A (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában biztosítási értékként kizárólag az az érték vehető figyelembe, amely az ingó dolognak az értékelési időpontban fennálló piaci értékét fejezi ki. Az újrabeszerzési érték vagy az új állapotú ingó dolog pótlási értéke önmagában nem alkalmazható az ingó dolog számított értékeként.

(6) A (2) bekezdés b) pontja szerinti összehasonlíthatóság megítélése során

a) gépjármű esetén különösen a gépjármű gyártmányát, típusát, kivitelét, első forgalomba helyezésének időpontját, futásteljesítményét, műszaki állapotát és felszereltségét,

b) vízi jármű esetén különösen annak gyártóját, típusát, gyártási évét, méretét, hajtásának jellemzőit, használatának mértékét, műszaki állapotát, felszereltségét, valamint jelentős felújításának vagy átalakításának időpontját,

c) légi jármű esetén különösen annak gyártóját, típusát, gyártási évét, repült óráinak és ciklusainak számát, hajtóművének állapotát és üzemidejét, karbantartási állapotát, felszereltségét és konfigurációját

kell figyelembe venni.

Indokolás – 20. §-hoz

A rendelkezés az ingó vagyonelemek számított értékének meghatározását szabályozza. Főszabály szerint az ingóság tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értékét kell figyelembe venni. A szokásos piaci értéket elsősorban az értékelési időpontot megelőző tizenkét hónapon belüli, független felek közötti szerzés ellenértéke alapján kell meghatározni, feltéve, hogy a megszerzés óta az ingóság értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be. Ennek hiányában az érték azonos vagy lényeges értékképző tulajdonságaiban összehasonlítható ingóságokra vonatkozó, az értékelési időponthoz közeli és dokumentált piaci adatok alapján határozható meg, az értékelt és az összehasonlított ingóságok közötti eltérések figyelembevételével.

Ha az érték e módszerek alapján nem állapítható meg, az ingóság aktuális piaci értékét kifejező biztosítási értéket kell alkalmazni. Biztosítási értékként kizárólag a tényleges piaci értéket kifejező érték vehető figyelembe; az újrabeszerzési vagy pótlási érték önmagában nem alkalmazható. A rendelkezés lehetővé teszi, hogy az adóalany az ingóság szokásos piaci értékét független szakértővel állapíttassa meg. A szakértői értékelésnek az adókötelezettség keletkezésének napján fennálló állapotot és piaci viszonyokat kell tükröznie. Korábban készült értékelés akkor használható fel, ha az legfeljebb tizenkét hónappal korábbi, és azóta az ingóság értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.

A szabály az összehasonlító piaci adatok dokumentálhatóságának követelményeit is meghatározza annak érdekében, hogy az értékelés alapjául szolgáló adatok utólag ellenőrizhetők legyenek. A gépjárművek, vízi és légi járművek esetében a rendelkezés példálózó jelleggel meghatározza az összehasonlíthatóság megítélésénél figyelembe veendő legfontosabb értékképző tényezőket. Ezek az adott jármű műszaki, használati és egyedi sajátosságainak megfelelő figyelembevételét szolgálják.

Közérthetően a tudástárban

Pénz, értékpapír, ingóságok · Mi számít bele a vagyonba? · Gyakori kérdések

Forrás: a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszöveg és indokolás. A szöveg a PDF-ből gépi úton kinyert, tördelése eltérhet; idézéshez az eredeti dokumentum az irányadó. Az indokolás szerint „Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.”

Fontos: az oldal egy még el nem fogadott törvénytervezetet ismertet; a parlamenti tárgyalás során a küszöbök, a kulcsok, a határidők és az értékelési szabályok változhatnak. Általános tájékoztatás, nem minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak, és nem helyettesíti az egyedi helyzet szakértői vizsgálatát.