Molnár & PartnersVagyonadó 2026

19. § – 8. Független értékelő és az értékelési módszerek

Második rész – A vagyonelemek értékelése · VI. Fejezet – Az értékelés különös szabályai · 8. Független értékelő és az értékelési módszerek · Megnyitás az interaktív olvasóban

19. §8. Független értékelő és az értékelési módszerek
(1) Az ingatlan forgalmi értékét
a) belföldön fekvő, termőföldnek nem minősülő ingatlan esetén
aa) az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyzett, ingatlanforgalmi értékbecslés szakterületen jogosultsággal rendelkező vagy
ab) az állami adó- és vámhatóság e célból vezetett nyilvántartásában szereplő,
b) belföldön fekvő termőföld esetén az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyzett, termőföld-értékbecslés szakterületen jogosultsággal rendelkező személy,
c) külföldön fekvő ingatlan esetén az ingatlan fekvése szerinti állam joga alapján ingatlanértékelési tevékenység végzésére jogosult,
az adóalanytól – vagyonkezelési adóalany esetében a vagyonrendelőtől, az alapítótól, a csatlakozótól, a vagyonkezelőtől és a kedvezményezettől is – független személy állapíthatja meg.
(2) Az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdés ab) pontja szerinti személyekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba kérelemre fel kell venni a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 64/D. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartásban szereplő, ingatlanvagyon-értékelő és -közvetítői tevékenység végzésére jogosult természetes személyt, ha legalább öt év igazolt ingatlanvagyon-értékelői szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(3) A belföldön fekvő, termőföldnek nem minősülő kiemelt értékű ingatlan forgalmi értékének szakértő általi megállapításakor kizárólag a (1) bekezdés aa) alpontja szerinti igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő járhat el. Ha a (2) bekezdés szerinti személy által készített értékbecslés alapján a belföldön fekvő, termőföldnek nem minősülő ingatlan forgalmi értéke eléri az 500 millió forintot, az ingatlan forgalmi értékét e törvény alkalmazásában a (1) bekezdés aa) alpontja szerinti igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő által készített értékbecslés alapján kell meghatározni.
(4) Az (1) bekezdés szerinti értékelésnek az ingatlannak a tárgyév utolsó napjára megállapított forgalmi értékét kell tartalmaznia. A tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belüli fordulónapra készült értékelés is alkalmazható, ha az értékelés fordulónapjától a tárgyév utolsó napjáig az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában, illetve az ingatlanpiaci értékviszonyokban az ingatlan értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.
(5) Belföldi ingatlan esetén a tárgyév utolsó napját több mint tizenkét hónappal, de legfeljebb tíz évvel megelőző fordulónapra készült értékelésben megállapított forgalmi érték is alkalmazható, ha azt a 2. melléklet vagy a 15. § (5) bekezdés szerint indexálják, és az értékelés fordulónapja és az a tárgyév utolsó napja között az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában az ingatlan értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.
(6) Az ingatlan forgalmi értékének meghatározása során
a) a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló,
b) a hozamszámításon alapuló, valamint
c) a költségalapú
értékelési módszer alkalmazható.
(7) Kiemelt értékű ingatlan forgalmi értékét az (6) bekezdés szerinti értékelési módszerek közül legalább két módszer alkalmazásával kell meghatározni.
(8) Az értékelésnek tartalmaznia kell az alkalmazott értékelési módszer megnevezését, az annak alkalmazásával meghatározott értéket, a felhasznált adatok és azok forrásának megjelölését, valamint a lényeges feltételezéseket és értékmódosító tényezőket. A (7) bekezdés szerinti értékelésnek ki kell térnie a nem alkalmazott értékelési módszer mellőzésének indokára is.
(9) A (7) bekezdés szerinti értékelésben a végső forgalmi értéket az alkalmazott értékelési módszerekkel megállapított értékek, az azok közötti eltérések, valamint az egyes módszereknek az ingatlan jellege és a rendelkezésre álló adatok alapján fennálló megbízhatósága alapján kell meghatározni. Az értékelésnek be kell mutatnia az egyes értékelési módszerek eredményének figyelembevételi súlyát és annak indokait.
(10) Az állami adó- és vámhatóság törli a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásból azt a szakértőt, akinek az értékbecslésével kapcsolatban egy éven belül legalább három, véglegessé vált – bíróság előtt meg nem támadott vagy közigazgatási perben helyben hagyott – adóhatósági döntés megállapítja, hogy az értékelés szakmai szabályainak vagy e törvény értékelésre vonatkozó rendelkezéseinek megsértése következtében az értékelt ingatlan forgalmi értékének 70 százalékát el nem érő értéket állapított meg.
(11) A törlő határozatban rögzíteni kell, hogy a szakértő mely értékelésében, milyen okból sértette az értékelés szakmai szabályait vagy e törvény értékelésre vonatkozó rendelkezéseit.
(12) A (10) bekezdés alapján törölt szakértő a törléstől számított két év elteltével kérheti ismételten a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásba történő felvételét.
Indokolás – 19. §-hoz

A rendelkezés meghatározza a szakértői ingatlanértékelés személyi és tartalmi követelményeit. A forgalmi értéket kizárólag megfelelő jogosultsággal rendelkező, az adóalanytól független személy állapíthatja meg, az értékbecslésnek pedig főszabály szerint a tárgyév utolsó napjára kell vonatkoznia. Belföldön fekvő termőföld esetében – a termőföld értékeléséhez szükséges sajátos szakértelemre és az igazságügyi szakértői szakterületek elkülönülésére figyelemmel – a forgalmi értéket termőföld-értékbecslés szakterületen jogosultsággal rendelkező igazságügyi szakértő állapíthatja meg. Lakás és termőföld esetében a rendelkezés lehetővé teszi a legfeljebb tíz évvel korábbi fordulónapra készült szakértői értékelésben megállapított forgalmi érték alkalmazását is, ha azt a 2. melléklet szerinti ármutatóval indexálják, és az ingatlan állapotában az értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.

Az értékelő a piaci összehasonlító, a hozamszámításon alapuló vagy a költségalapú módszert alkalmazhatja. A statisztikai alapú tömeges értékelést a 18. § önállóan szabályozza; az nem helyettesíti az egyedi szakértői vizsgálatot.

A kiemelt értékű ingatlanok egyedi jellemzőire és a jelentős értékelési kockázatra tekintettel legalább két módszert kell alkalmazni. Az értékbecslésnek valamennyi alkalmazott módszer eredményét, adatforrásait és lényeges feltételezéseit, valamint a mellőzött módszer elhagyásának indokát is be kell mutatnia.

A végső forgalmi érték nem az egyes módszerekkel meghatározott értékek mechanikus átlaga. Az értékelőnek az eredmények eltérését és az egyes módszerek adott ingatlanra vonatkozó megbízhatóságát mérlegelve kell meghatároznia a végső értéket, és be kell mutatnia az alkalmazott súlyokat, valamint azok szakmai indokait.

Emellett – ezáltal is érdekeltté téve a szakértőket a pontos és szakszerű értékmeghatározásban – a szabályozás azt is rögzíti, hogy amennyiben az adóhatóság ellenőrzései során legalább három alkalommal észleli, hogy az adott szakértő értékmegállapítása több mint 30 százalékkal elmarad az állami adóhatóság által végleges határozatban megállapított – bírói felülvizsgálat esetén a bíróság által helybenhagyott – forgalmi értéktől, akkor törli a szakértőt a nyilvántartásból. Ilyen esetben a szakértő leghamarabb két év eltelével kérheti az ismételt nyilvántartásba vételt.

Forrás: a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszöveg és indokolás. A szöveg a PDF-ből gépi úton kinyert, tördelése eltérhet; idézéshez az eredeti dokumentum az irányadó. Az indokolás szerint „Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.”

Fontos: az oldal egy még el nem fogadott törvénytervezetet ismertet; a parlamenti tárgyalás során a küszöbök, a kulcsok, a határidők és az értékelési szabályok változhatnak. Általános tájékoztatás, nem minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak, és nem helyettesíti az egyedi helyzet szakértői vizsgálatát.