23. § – 12. Az opciós és más hasonló jogok számított értéke

Második rész – A vagyonelemek értékelése · VI. Fejezet – Az értékelés különös szabályai · 12. Az opciós és más hasonló jogok számított értéke · Megnyitás az interaktív olvasóban

23. §12. Az opciós és más hasonló jogok számított értéke

(1) E § alkalmazásában opciós jog az a vételi, eladási, jegyzési, átváltási vagy más, önálló vagyoni értékkel bíró jog, amely alapján a jogosult egyoldalú jognyilatkozatával, előre meghatározott vagy meghatározható feltételek mellett valamely vagyonelemet megszerezhet, elidegeníthet, jegyezhet, más vagyonelemre átválthat vagy kicserélhet, illetve a vagyonelem értékéhez kötött pénzbeli elszámolást követelhet. A jog minősítését annak elnevezése és a létrehozására irányadó jog nem befolyásolja.

(2) Az opciós jog szokásos piaci értékét a következő sorrendben kell meghatározni:

a) ha az opciós joggal szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy más szervezett piacon rendszeresen kereskednek, a tárgyév utolsó kereskedési napjára közzétett záró-vagy elszámolóár alapján;

b) ha az a) pont szerinti érték nem áll rendelkezésre, az opciós jogot nyilvántartó befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által a tárgyév utolsó napjára az adott opciós jog tekintetében kimutatott pozitív piaci érték alapján;

c) ha az a) vagy b) pont szerinti érték nem áll rendelkezésre, az opciós jog független személyek közötti alapításakor vagy átruházásakor, a tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belül alkalmazott ellenérték alapján, feltéve, hogy az ügylet időpontja óta az opciós jog értékét lényegesen befolyásoló körülmény nem változott; vagy

d) ha az a)–c) pont szerinti érték nem áll rendelkezésre, az opciós jog értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező, az adóalanytól független szakértő által, általánosan elfogadott értékelési módszerrel megállapított szokásos piaci érték alapján.

(3) Az opciós jog számított értéke a (2) bekezdés alapján meghatározott szokásos piaci érték és a (4) bekezdés szerint meghatározott belső érték közül a magasabb összeg.

(4) Az opciós jog belső értéke

a) valamely vagyonelem megszerzésére, jegyzésére, átváltására vagy kicserélésére jogosító opciós jog esetén a mögöttes vagyonelemnek az opciós jog fennállását figyelmen kívül hagyva, e törvény szerint megállapított számított értékének az opciós jog gyakorlása esetén a jogosultat terhelő teljes ellenszolgáltatást meghaladó pozitív összege;

b) valamely vagyonelem elidegenítésére jogosító opciós jog esetén az opciós jog gyakorlása esetén a jogosultat megillető teljes ellenszolgáltatásnak a mögöttes vagyonelem – az opciós jog fennállását figyelmen kívül hagyva – e törvény szerint megállapított számított értékét meghaladó pozitív összege;

c) pénzbeli elszámolásra jogosító opciós jog esetén az az opciós jog feltételei szerint meghatározott pozitív összeg, amely a mögöttes vagyonelemnek a tárgyév utolsó napjára megállapított számított értéke és a szerződés szerinti elszámolási alapérték különbözete alapján a jogosultat megilletné, ha az elszámolási értéket a tárgyév utolsó napján határoznák meg.

(5) A (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti ellenszolgáltatás meghatározásakor a pénzben teljesítendő összeg mellett figyelembe kell venni az opciós jog gyakorlása esetén átadandó, illetve beváltás vagy átváltás következtében megszűnő vagyonelem számított értékét és a jogosultat terhelő más, pénzértékben kifejezhető kötelezettséget is. Az opciós jog megszerzéséért korábban megfizetett ellenérték az opciós jog gyakorlása esetén teljesítendő ellenszolgáltatásba nem számít bele.

(6) A (2) bekezdés d) pontja szerinti értékelés során különösen a mögöttes vagyonelem számított értékét, az opciós jog gyakorlása esetén teljesítendő ellenszolgáltatást, az opciós jog hátralévő időtartamát, gyakorlásának feltételeit, a mögöttes vagyonelem értékének várható változékonyságát, a vagyonelemből származó hozamot, az irányadó kamatszintet, valamint az opciós jog átruházhatóságának korlátozását kell figyelembe venni.

(7) Nem kell figyelembe venni azt az opciós jogot, amelynek megszerzése vagy fennmaradása a jogosult jövőbeni személyes közreműködésétől vagy teljesítményétől függ, feltéve, hogy e feltétel teljesüléséig az opciós jog nem gyakorolható és nem ruházható át. Az opciós jog gyakorlására nyitva álló időszak meg nem nyílása önmagában nem zárja ki az opciós jog figyelembevételét. Nem kell az opciós jogot önálló vagyonelemként figyelembe venni akkor sem, ha az önállóan nem ruházható át, és értéke valamely más vagyonelem e törvény szerint megállapított számított értékében már teljes egészében megjelenik.

(8) A 6. § (1) bekezdésétől eltérően az opciós jog kötelezettje az adóalap megállapításakor tartozásként figyelembe veheti

a) a befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által a tárgyév utolsó napjára az adott opciós jog tekintetében kimutatott negatív piaci érték abszolút összegét, vagy

b) az a) pont hatálya alá nem tartozó esetben az opciós jog (3) bekezdés szerint meghatározott számított értékét,

feltéve, hogy az opciós jog a tárgyév utolsó napján jogilag kikényszeríthető, és azt a kötelezett egyoldalúan nem vonhatja vissza.

(9) A (8) bekezdés b) pontja akkor alkalmazható, ha a kötelezett az adóbevallásában feltünteti az opciós jog jogosultjának nevét, adóazonosító jelét, adószámát vagy külföldi adóazonosító számát, a mögöttes vagyonelem azonosításához szükséges adatokat, az opciós jog típusát, az opciós jog gyakorlása esetén teljesítendő ellenszolgáltatást, a gyakorlási időszak végét és a tartozásként figyelembe vett összeget.

(10) A (8) bekezdés alapján figyelembe vett összeg az opciós jog kötelezettjénél más jogcímen tartozásként nem vonható le, és az opciós joggal érintett vagyonelem számított értékét sem csökkentheti.

Indokolás – 23. §-hoz

A rendelkezés az önálló vagyoni értékkel rendelkező opciós és más hasonló jogok értékelését szabályozza. E jogok értéke a mögöttes vagyonelem értékétől, a gyakorlási feltételektől és a hátralévő futamidőtől függ, ezért azokra a vagyonelemet terhelő vagyoni értékű jogok értékelési szabályai nem alkalmazhatók.

Az (1) bekezdés az opciós jogot gazdasági tartalma alapján határozza meg. A szabály kiterjed különösen a vételi, eladási, jegyzési és átváltási jogra, a warrantra, a pénzbeli elszámolású opcióra, valamint ezek külföldi jog szerinti megfelelőire. A minősítésnél nem a jog elnevezése, hanem a jogosultat megillető egyoldalú döntési lehetőség irányadó.

A (2) bekezdés kötelező értékelési sorrendet állapít meg. Elsődlegesen a szervezett piaci árat, ennek hiányában a pénzügyi szolgáltató vagy az elszámolóház által kimutatott piaci értéket kell alkalmazni. Nem tőzsdei opció esetén megfelelő feltételek mellett a független felek közötti közelmúltbeli ellenérték, végső esetben pedig független szakértő által, elfogadott módszerrel meghatározott érték alkalmazandó.

A (3)–(6) bekezdés szerint az opció számított értéke nem lehet alacsonyabb a belső értékénél. A vételi jellegű opció belső értéke a mögöttes vagyonelem számított értékének a teljesítendő ellenszolgáltatást meghaladó része, az eladási opcióé pedig az ellenszolgáltatásnak a vagyonelem értékét meghaladó része. Pénzbeli elszámolás esetén a tárgyév utolsó napján a jogosultat megillető összeg irányadó. A korábban megfizetett opciós díj a belső értéket nem csökkenti, a nem pénzbeli ellenszolgáltatás számított értékét azonban figyelembe kell venni. A szakértői értékelésnek az opció időértékét meghatározó tényezőkre is ki kell terjednie, mivel a nulla belső értékű opció is rendelkezhet pozitív piaci értékkel.

A (7) bekezdés alapján a még meg nem szerzett, feltételes, nem gyakorolható és át nem ruházható opció a feltétel teljesüléséig nem minősül önálló vagyonelemnek. A későbbi gyakorolhatóság önmagában nem zárja ki a már megszerzett opció figyelembevételét. Nem kell külön értékelni azt a jogot sem, amelynek értéke más vagyonelem számított értékében már teljes egészében megjelenik. A (8)–(10) bekezdés az opció kötelezettjénél fennálló kötelezettség levonását rendezi. Levonás csak jogilag kikényszeríthető és egyoldalúan vissza nem vonható opció alapján érvényesíthető. Pénzügyi szolgáltató vagy elszámolóház által nyilvántartott opció esetén a kimutatott negatív piaci érték abszolút összege vehető figyelembe. Magánjogi opció esetén biztosítani kell a jogosulti és kötelezetti oldalon alkalmazott érték egyezőségét és az ügylet azonosíthatóságát; bevallásra nem köteles jogosult

esetén pedig levonás csak független felek között, tényleges és piaci mértékű ellenérték mellett alapított opció alapján alkalmazható. Ugyanaz az összeg más jogcímen vagy a mögöttes vagyonelem értékéből ismételten nem vonható le.

Közérthetően a tudástárban

Mi számít bele a vagyonba?

Forrás: a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszöveg és indokolás. A szöveg a PDF-ből gépi úton kinyert, tördelése eltérhet; idézéshez az eredeti dokumentum az irányadó. Az indokolás szerint „Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.”

Fontos: az oldal egy még el nem fogadott törvénytervezetet ismertet; a parlamenti tárgyalás során a küszöbök, a kulcsok, a határidők és az értékelési szabályok változhatnak. Általános tájékoztatás, nem minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak, és nem helyettesíti az egyedi helyzet szakértői vizsgálatát.