6. § – 2. Az adó alapja
Első rész – Általános rendelkezések · IV. Fejezet – Az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok · 2. Az adó alapja · Megnyitás az interaktív olvasóban
A rendelkezés az adóalap meghatározásának alapvető szabályait, a külföldi adóalany korlátozott adókötelezettségének körét, valamint az ingó vagyonelemek adóztatásának különös szabályait állapítja meg.
Az (1) bekezdés alapján a belföldi magánszemély és a belföldi vagyonkezelési adóalany esetében az adó alapja az adóköteles vagyonelemek az adókötelezettség keletkezésének napjára megállapított számított értékének és az ugyanezen időpontban fennálló, törvényben meghatározott tartozások különbözetének az 1 milliárd forint feletti része. A szabályozás ezzel az adóalany nettó vagyoni helyzetét veszi alapul.
Az adóalap meghatározása során az adóalanyt terhelő tartozások közül főszabály szerint csak a jogszabályon, jogerős bírósági vagy végleges hatósági határozaton alapuló tartozások, vagy a közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt hitel- vagy kölcsönszerződésen alapuló tartozások akkor vonhatóak le. A tartozásnak minden esetben ténylegesen fenn kell állnia és igazoltnak kell lennie. Bár a tárgyév utolsó napján fennálló állapot alapján felmerülő vagyonadó-fizetési kötelezettség jogszabályon alapuló kötelezettség, az csak a tárgyévet követő év augusztusában válik esedékessé, így ebben a bevallásban értelemszerűen nem lehet feltüntetni. A (2) bekezdés a külföldi magánszemély és a külföldi vagyonkezelési adóalany korlátozott adókötelezettségének adóalapját határozza meg. Ezen adóalanyok esetében az adóalap megállapítása során kizárólag a Magyarország területén fekvő ingatlant, az ilyen ingatlanon fennálló vagy ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogot, valamint a magyar jog szerint létrejött gazdasági társaságban fennálló társasági részesedést kell figyelembe venni. Ide tartozik továbbá az Itv. 102. § (1) bekezdés o) pontja szerinti belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló társasági részesedés is. A korlátozott adókötelezettséggel összhangban e személyeknél kizárólag az adóalapban figyelembe vehető vagyonelemhez közvetlenül kapcsolódó tartozás csökkentheti az adóalapot. A magyar
adóztatási jog alá nem tartozó vagyonhoz vagy más kötelezettséghez kapcsolódó tartozás az adóalap megállapítása során nem vehető figyelembe.
A (3) bekezdés az ingó vagyonelemek főszabály szerinti adókötelezettsége mellett a mindennapi életvitelhez és a lakhatáshoz kapcsolódó egyes ingóságokra állapít meg kivételeket. A rendelkezések célja, hogy személyes és használati tárgyak számbavétele és értékelése ne okozzon az elérhető adóbevétellel arányban nem álló adminisztratív terhet, ugyanakkor a jelentős értéket képviselő ingóvagyon az adóalap részét képezze. Nem hagyhatóak azonban figyelmen kívül az adóalap számításánál a hárommillió forintnál értékesebb műtárgyak, akkor sem, ha azok lakás berendezési tárgyai. Szintén adóterhet viselnek a hárommillió forintnál értékesebb gyűjtemények, ékszerek. A törvény alkalmazásában ékszernek minősül minden olyan kis tárgy, amely a megjelenés szebbé, esztétikusabbá vagy épp meghökkentőbbé tételét szolgálja. A törvény az ékszer fogalmának rögzítésekor példálózó felsorolással is segíti a jogalkalmazókat. Taxatív felsorolásra azért nincs mód, mert az emberi kreativitás a személyi díszítésre szolgáló tárgyak feltalálásában szinte végtelen. A teljesség igénye nélkül kétségtelenül ide sorolhatóak azonban a különféle gyűrűk, karkötők, nyakláncok, melltűk, fülbevalók, függelékek és medálok, gombok, jelvények, kitüntetések, nyakkendőtűk, testékszerek.
A tíz millió forintnál értékesebb járműveket szintén figyelembe kell venni az adóalap megállapításánál.
A (4) bekezdés rögzíti, hogy valamennyi olyan ingóság értékét is figyelembe kell venni az adóalap számítása során, amelyet a magánszemély egészben vagy részben egyéni vállalkozói, mezőgazdasági őstermelői vagy más önálló gazdasági tevékenységének folytatásához használ, vagy amely e tevékenységéhez kapcsolódik. A kizárás akkor is alkalmazandó, ha az ingóság egyidejűleg személyes célokat is szolgál. A rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a személyes és háztartási használathoz kapcsolódó könnyítések ne terjedjenek ki a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó vagyonra. Így a szabályozás a magánszemély által jövedelemszerzéshez használt tárgyakat ahhoz hasonlóan kezeli, mintha a magánszemély azokat egy gazdasági társaságba apportálta volna, vagy egyéni vállalkozásához rendelte volna, s annak keretében végezne velük jövedelemszerző tevékenységet Az (5) bekezdés egyértelművé teszi, hogy az MRP-szervezetben fennálló tagi részesedések közül kizárólag a különleges munkavállalói résztulajdonosi program szervezetében fennálló tagi részesedés tartozik a vagyonadó hatálya alá.
Gyakori kérdések · A lényeg három percben · Hogyan működik az adó? · Mi számít bele a vagyonba? · Mit lehet levonni? · Mennyit kell fizetni? · Pénz, értékpapír, ingóságok · Külföldi tulajdonosok · Mi hárul a cégekre? · Esettanulmányok számokkal · Mit érdemes most átgondolni?
Forrás: a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszöveg és indokolás. A szöveg a PDF-ből gépi úton kinyert, tördelése eltérhet; idézéshez az eredeti dokumentum az irányadó. Az indokolás szerint „Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.”