21. § – 10. Pénzügyi jellegű vagyonelemek értékelése
Második rész – A vagyonelemek értékelése · VI. Fejezet – Az értékelés különös szabályai · 10. Pénzügyi jellegű vagyonelemek értékelése · Megnyitás az interaktív olvasóban
A rendelkezés a pénzügyi eszközök számított értékének meghatározását szabályozza, főszabály szerint a tárgyév végéhez kapcsolódó, objektíven igazolható értékadatok alapján.
Az (1)–(4) bekezdés a pénzeszközök, a szabályozott piacon, illetve szabályozott piacon kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, valamint a kollektív befektetési értékpapírok értékeléséről rendelkezik. A készpénzt névértéken, a számlán nyilvántartott pénzeszközt a tárgyév végi egyenlegen, a szabályozott piacon jegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt az adókötelezettség keletkezésének napját megelőző utolsó húsz kereskedési napján kialakult záróárfolyamok számtani átlaga alapján kell figyelembe venni. Az átlagárfolyam alkalmazása mérsékli annak kockázatát, hogy egyetlen, a tárgyév végén kialakult árfolyam aránytalanul befolyásolja a számított értéket. A szabályozott piacon nem jegyzett, de szabályozott
piacon kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír értékét az adóalanytól és a kibocsátótól független pénzügyi piaci adatszolgáltató által közzétett, a tárgyév utolsó húsz kereskedési napján rendelkezésre álló piaci árfolyamok számtani átlaga alapján kell meghatározni. A kollektív befektetési értékpapírt pedig főszabály szerint az értékpapírok mennyisége és az egy értékpapírra jutó nettó eszközérték szorzataként kell figyelembe venni. Ha nettó eszközérték nem áll rendelkezésre, de az értékpapírral rendszeresen kereskednek, a szabályozott piaci, illetve a szabályozott piacon kívüli kereskedésre irányadó árfolyamalapú értékelési szabály alkalmazható. Az (5) bekezdés a szabályozott piacon nem jegyzett és szabályozott piacon kívüli forgalomban rendszeresen nem kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a feltétlen, összegszerűen meghatározott pénzkövetelések értékelését rendezi. A követelés behajthatatlan része nem képvisel tényleges vagyoni értéket, ezért azt figyelmen kívül kell hagyni. A (6) bekezdés alapján a nyitott származtatott pozíció pozitív piaci értékét, ennek hiányában pedig a tárgyév végi lezárás esetén az adóalanyt megillető összeget kell figyelembe venni.
A (7)–(8) bekezdés a visszavásárlási értékkel rendelkező biztosítási szerződésből eredő jog értékelését és személyhez rendelését szabályozza. A jogot főszabály szerint a szerződő, nyugdíjbiztosítás esetén a biztosított vagyonában, a biztosító által megállapított visszavásárlási értéken kell figyelembe venni. A biztosítási eseménytől függő szolgáltatási jogosultság a biztosítási esemény bekövetkezéséig nem minősül önálló vagyonelemnek. A (9) bekezdés ehhez kapcsolódóan adatszoláltatási kötelezettséget állapít meg a biztosító társaságok terhére.
A (10) bekezdés alapján a kriptoeszköz számított értékét elsődlegesen az adott kriptoeszközzel folytatott tényleges piaci kereskedés során kialakult árfolyam alapján kell meghatározni. Az adóalany bármely olyan kriptoeszköz-kereskedési platform nyilvánosan közzétett napi záróárfolyamát alkalmazhatja, amelyen az adott kriptoeszközzel független felek között ténylegesen és rendszeresen kereskednek. Ha ilyen árfolyam nem áll rendelkezésre, a számított értéket az adóalany által hitelt érdemlően igazolt szokásos piaci érték alapján kell meghatározni.
A (11) bekezdés a befektetési nemesfém értékelését szabályozza. A szabványosított rúd, tömb, lemez vagy lapka formájában tartott befektetési nemesfém értéke a benne foglalt színnemesfém mennyiségének és a tárgyév utolsó napjára közzétett, az adott nemesfémre vonatkozó nemzetközileg elfogadott referenciaárnak a szorzata; más befektetési nemesfém számított értéke a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci érték.
Pénz, értékpapír, ingóságok · Hogyan működik az adó? · Mi számít bele a vagyonba? · Mi hárul a cégekre? · Esettanulmányok számokkal · Mit érdemes most átgondolni? · Gyakori kérdések
Forrás: a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszöveg és indokolás. A szöveg a PDF-ből gépi úton kinyert, tördelése eltérhet; idézéshez az eredeti dokumentum az irányadó. Az indokolás szerint „Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.”