14. § – 3. A gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetben fennálló vagyoni jogosultság értékelése
Második rész – A vagyonelemek értékelése · VI. Fejezet – Az értékelés különös szabályai · 3. A gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetben fennálló vagyoni jogosultság értékelése · Megnyitás az interaktív olvasóban
A rendelkezés a gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetben fennálló, a magánszemélyt a szervezet vagyonából vagy eredményéből való részesedésre jogosító tagsági vagy más vagyoni jogosultság értékelését szabályozza. Ilyen jogosultság állhat fenn különösen egyéni cégben, ügyvédi, közjegyzői, végrehajtói vagy szabadalmi ügyvivői irodában, szövetkezetben, egyesülésben, valamint erdőbirtokossági társulatban.
A szabályozás célja, hogy e jogosultságok értékelése – gazdasági tartalmukhoz igazodva – a gazdasági társaságban fennálló, szabályozott piacon nem jegyzett és rendszeresen nem kereskedett társasági részesedések értékeléséhez hasonló módon történjen. Ennek megfelelően a számított értéket a társasági részesedésekre irányadó értékelési szabályok és az 1. melléklet megfelelő alkalmazásával kell meghatározni, figyelembe véve ugyanakkor az egyes szervezeti formák sajátosságait.
A saját tőke értékelése során a szervezet saját tőkéjének a tagok között jogszabály, a létesítő okirat vagy a tagok közötti elszámolásra irányadó szabályok alapján felosztható részéből a magánszemélyt megillető összeget kell figyelembe venni. Hasonló elv érvényesül a hozamérték meghatározásakor: adózott eredményként a szervezet beszámolója szerinti adózott eredményből, illetve az ilyen megnevezést nem alkalmazó beszámoló esetében az annak tartalmilag megfelelő, adófizetési kötelezettség utáni tárgyévi eredményből a magánszemélyt vagyoni hozzájárulására vagy tagsági jogviszonyára tekintettel megillető összeget kell figyelembe venni. Mivel a saját tőke és az eredmény értéke már a magánszemélyt megillető összegben kerül meghatározásra, az 1. melléklet szerinti tulajdoni hányaddal történő további szorzást nem kell alkalmazni.
A rendelkezés az 1. mellékletben meghatározott 500 millió forintos értékhatárt is a gazdasági társaságokra irányadó szabályokkal azonos módon alkalmazza. Az értékhatárt a szervezet egészének, utolsó lezárt üzleti évéről készített beszámolója szerinti saját tőkéje alapján kell vizsgálni. Ha a saját tőke nem haladja meg az 500 millió forintot, a magánszemélyt megillető vagyonértéket a beszámoló szerinti saját tőkéből kell meghatározni. Az értékhatár meghaladása esetén a saját tőkét – a gazdasági társaságokra irányadó szabályokhoz hasonlóan – a rejtett tartalékkal korrigálni kell, és a magánszemélyt megillető összeget az így meghatározott saját tőkéből kell kiszámítani. A szabály biztosítja, hogy a gazdaságilag összehasonlítható vagyoni jogosultságok értékelése ne függjön indokolatlanul a szervezet jogi formájától.
Ha a magánszemélynek a szervezet vagyonából, illetve eredményéből való részesedése eltérő arányú, a vagyonérték és a hozamérték alapjául szolgáló összeget a tényleges jogosultságok szerint külön-külön kell meghatározni. A kisebbségi részesedésekre vonatkozó szabályok alkalmazása érdekében ugyanakkor a magánszemély szervezetben fennálló tényleges részesedési arányát kell figyelembe venni; ha ilyen arány közvetlenül nem határozható meg, a szervezet vagyonából való részesedés aránya irányadó.
A hozamérték kizárólag a vagyoni hozzájárulásra vagy a tagsági jogviszonyra tekintettel realizálható vagyoni értéket tükrözi, ezért annak meghatározásakor a magánszemély személyes közreműködésére tekintettel járó juttatás nem vehető figyelembe. Ha pedig a magánszemély a szervezet vagyonából kizárólag vagyoni hozzájárulásának visszatérítésére jogosult, a rá jutó vagyonérték sem haladhatja meg a visszatéríthető összeget.
A különleges munkavállalói résztulajdonosi program szervezetében fennálló tagi részesedés sajátos tartalmára tekintettel annak értékelésére külön szabály vonatkozik. A számított értéket a szervezet tartozásokkal csökkentett vagyonából a résztvevőre jutó rész alapján kell meghatározni, a résztvevők egyéni befizetéseinek arányában, befizetés hiányában egyenlő arányban. E jogosultság esetében külön hozamértéket nem kell meghatározni.
Forrás: a Pénzügyminisztérium által 2026. október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszöveg és indokolás. A szöveg a PDF-ből gépi úton kinyert, tördelése eltérhet; idézéshez az eredeti dokumentum az irányadó. Az indokolás szerint „Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.”